Csodálatos utazás (B200)

Kezdetben volt A semmi, de formálódó gondolat,

Hogy valamit de jó volna tenni, alkotni,

Cselekedni, benne lenni, vele menni,

Tevékenyen tudatosan üzenve kimondani szavakat.

Megnézni és látni A szépet és jót,

És ezekről elküldeni a teremtő gyönyörű szót.

Hogy hulljon érzékeny füleken át,

Fogékony elmékre s vele, dőljön le sok-sok korlát.

Mely ember és ember között feszül kegyetlenül,

Elválaszt és milliárdok közt magányossá tesz észrevétlenül.

Erről dalolok, még ha kobzott is az ének,

Az első 200-ban ennek tiszta naiv tüze égett.

(első 50)

Először csak rímtelen próza volt a terv,

De az én agy szív hidam rím nélkül hamar felejt. 

S született így a GameR, A néma, ...és a verseny elindult..., meg

Szólt még Húsleves és komolyabban a Zúg,  és az …örök, nektek.

(második 50)

Voltam (ál)tudományos és vicces a  Tömeg!…közlekedj!-el, okítva,

Húsvéti szent hármasom a Salus, Unum diem, Venisti, a lelket remélhetőleg feloldta.

Borzongatón jött a Halott lét ( a Féreg színre lép ), s tündökölt a A szelídek himnusza,

Megszületett Buddha vers(e), s a képzelet szárnyain a jövőbe az Intutótelipia (ST tribute), vitt oda.

(harmadik 50)

Imádott Atillám igézte a Nem neked írom néhol (nem is!) túl hosszú sorait,

S a lélek kiüresedésének elkerülésére a Nincs semmi már üzenő sorai okít.

Újra csak JA (örökkön!) és Az univerzum bennünk szerelmes dallama,

És csipkelődőn a Stream-Merj! kacsintva és görbe tükröt tartva szállt tova.

(és az (eddig) utolsó 50)

Jó barátoktól támogatva tündökölt mint vita királynő a Szépség, maga az esztétikus csoda,

És újra a mesés keletre vitt el a Zazen és a ZENgő minden mesélő sora.

Prózát versesített az  Időn kívül (A hely 2) és ön-csipkelődött a Már megint mit szerettek?,

Giccs vád alá vonva de szeretve a Mint tenyerében a világ-on a kritikusok berzenkedtek.

Mit adhattam szerény de mit kaptam érte POET-ák, tőletek, az az igazi kincs,

Ezt a lélek gazdagító csodálatos utazást melynek sehol eddigi létemben párja nincs.

Meglehet nem én vagyok a legszigorúbb realista ki bicebóca rímeket farag,

De talán még ez az érzelgős, tripla szívű bohócvirág elfér az ablakotok alatt.

Hát folytatódjon eme csodálatos utazás csak egy versével mindig előre, visszapillantón a jövőből,

Hiszen ahogy a mondás tartja: Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről.

Köszönöm mindannyiótoknak ki bírta és elbírta az én itteni létemet,

De most ezzel itt kétszázszorra immár eme Szórakó letette a névjegyet 😊🙏

És a szórakó előadásában is…