Csillagok közt hánykolódva

Aradi_Gabor•  2024. január 2. 10:25  •  olvasva: 36


Lelkem az igaz végtelen űr óceán,

Benne az én rendezetlen anyaga sodródik tova,

Örök harc vagy örök elengedés árán,

Szeretne biztonságban eljutni de nincs hova.


Mert cél talán elismerten nem is volt,

Csak menjünk már, hajtotta a tűz a rakétát,

Az út majd ad valamit a buta vágy felelt,

Vénuszok bűvkörében töltöttem sok éjszakát. 


De a sötét anyag láthatatlanul mindig a több,

Lassan elfogy a tápláló tűz és az éltető levegő,

Galaxisaitok közötti ürességnél bármi jobb,

Haldokló napba csapódva remélem, szupernóvája még engem kilő.


És újra vár a végtelen céltalan életem.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!