Cipők a könyöklőn

Sorban álló lábbelik

Várják, hogy valakik észreveszik.

S jóság ide vagy oda,

Hagynak valamit benn, mi lakoma.

Pici, csillogó szemek lábujjhegyre állva

Lesnek ki a szürke, hideg félhomályba.

Vajon itt járt-e már az eget szántó,

Híres, piros rénszarvas húzta szánkó?

S jön-e a fehér szakállú, nagy pocakos,

Hó-hó-hó! Hangja olyan csiklandozgatós.

Lesz-e ő jó, ha már én nem voltam?

És tesz finomat és szépet csomagokban?

Pici szájak suttogják nevét a dalban,

Szülők mosolyogva ellágyulnak halkan.

Mert várják, hogy valakik észreveszik

Mind a sorban álló lábbelit.