Címtelen

Aradi_Gabor•  2023. július 22. 07:57  •  olvasva: 103


Vándorlok kopár pusztaságokon át,

Valami húz, valami hajt, nyugalmas órák.

Mikor vágytalan de boldog a lélek,

Attól több leszel és nem magadat feléled.


Belép a csend, lassan járja a szív palotát,

Nem ijeszt csak tárja ki minden ablakán,

Hogy bátor a lélek, félni mástól tanul,

Veszíteni valójában nem tud, soha, sehol.


Mert mikor csak önmaga van tanulja magát,

Társsal se adja egy pillanatra sem alább.

Így minden dobbanásnyi lét, ajándék belül,

Rend, mit megértve te vagy örök az erőn felül.


Ünneplem a tüzet mit veletek átélhettem,

És bár vesztettem de emiatt nem könnyezem.

Emlékeim szépsége meleg parázslik bennem,

Utam, immár a végtelen.




https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02fLVFY9bhcWxuvSwWUbTBS5WRP4hEs12x6gKs4mtAJ7WxnWC4qnvULfdQgspiBuA6l&id=100031877298054

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!