Bolondvers

Bágyatag pávatagként,

Úszik a lusta május délután,

Kockahasú ajtó előttke,

Törli önnön lábát s közben,

Tea filtert szalutál.

Unatkozó koktél napernyők,

Gyűrik csomókba a flasztert,

Előre s kék holnapután,

Szabadalmaztatott T vonalzó,

Menyben árulja magát mint kadasztert.

A postás mind ezt látva,

Megeszik minden tértivevényt,

Zoknijából nyakkendőt köt,

Megállóban nőket szólít,

„Csókolom, ismer engem a főnyereményt?”

Rozoga rozmárként,

Leszáll a csendes este,

Mert valaki lelőtte délután,

Szép kimeneti sebe is van neki,

Egy metró alagút a homlokán.

Zajlik már a lakodalom,

Minden mindenkivel egybekelt,

A megbomlott agyu irodalom,

A lexikon javító kötetével énekelt,

Telefonom mindezt olvasva ijedtében lemer-ELT.