Beléd

Tested kéklő patak,

Hol lelked tör utat,

Mondd ki vagyok én,

Kérdi a halk remény.

Pecsétjeid lezárva,

Örökölt kételyeken,

Kölcsön árvaságban,

Égő rácsok súlya alatt.

Eredendőséged fogod,

S magad magadra haragítod,

Mert tudod hogy feljebb vagy,

Inkább érzéseken vívódsz.

Letépett véres szárnyakon,

Nincs az a hatalom,

Ott patakod folyóvá lenne,

Anyáink bűneit eleresztve.

Tested alábukik,

Sötétséget ölelve zuhan,

Az ősi bölcs Jósnő,

Ismered? - kérdi a remény, halkan.

És a szórakó előadásában is…

 

És a szórakó videó előadásában is…