Az újév hajnali csend

A legcsendesebb napok egyike ez,

Lélek, test mámoros álma dereng,

Vastag köd eszi fel a házak szélét,

Részeg pár tartja még az óév végét.

Mintha minden lélek aludni tért volna,

Hiszen nem tarthat örökké e tivornya.

Mesterkélt gondolom változott valami,

Lehet, hogy csak szívem akar játszani.

Ó mondd, hiszed a világ másképp ébred,

Hogy bölcsebb, okosabb, szebbé lett?

Ő mondd, elűzte a papír kűrt harsogó zaja,

Mind mi lelkünkön ült és nem lesz többé baja.

Nem mozdul a levegő sem, alig változik,

Mintha nem hinné hogy újév hajnalodik.

Tétován nézek előre a tej fehér ködben,

Merengő pillanat míg elindul új örökkön.

De lábam lép előre, hiszen a hit is elől van,

És elmúlik a múlt, csillog fagyottan a jövő,

Gondom, bajom mögött hátra elhagytam,

Jöjj hát és légy emlékezetes, szép új esztendő.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)