Az énbombázók

Felszálltam ma a kékségem saját egén,

És ezt mondtam, úgymond miért is lennék szerény.

Hiszen én ragyogok a magam mindenségének tetején,

Igazi bombázó troll vagyok nem szerény legény.

Így elszállva magamtól meleg levegővel töltve,

Rájöttem aki nem így tesz az mind a jövő ökre.

Gondolataimban osztottam és szaporodattam tovább,

Ha rászánod az időt te is rájössz hogy mi lehet a folytatás.

Előbb megtöltjük magunkkal az összes felleget,

Majd esőként hullva mindenre ráterpeszkedek.

Benned leszek én az ételed, gondolatod, álmod,

Most még azt hiszed hogy van, de nem lesz választásod.

Mert bombasztikus leszek én mind neked is veled,

Még minden kérdésedre szingularitásként én felelek.

Arcom mindenki ismeri pedig te jól tudod hogy nincs is nekem,

Mert már minden én vagyok, maga az erőszakmentes agymosott győzelem.

És a szórakó előadásában is…