Az Én

Aradi_Gabor•  2023. április 11. 07:15  •  olvasva: 111

Elgondolkozom magamon,

Ki én belül lakom, ablakom,

Hol kezdődik, ki gondol rám,

Érek véget, mi szól hozzám?


Vagyok bent az én kísértet,

Hasztalan gondolat ereszt,

Mit nem mindig vagy jól értek,

Néha utálva magamra nézek.


Máskor, én vagyok jó barátom,

Tudat óceánom tutajos dala,

Mi legszebb lehetett valaha,

Csak kifelé árad s kreál ide-oda.


De belül ülésez a sok dialógus,

Bíró, ítész, eretnek pszichológus,

Mind a véleményező én szolga,

Mintha egynek se lenne jobb dolga.


Olykor határaimat én elvesztem,

Bosszút állok az ént hordó testen,

Háborúba lépek magam ellen,

Az ön legyőzését vágyón kerestem.


És elkülönül ő, én és kopó testem,

Lebegek kívül magam önfeledten,

De visszaránt ordítón az a realitás,

Miben az én, én marad csak, semmi más.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2023. április 11. 10:15

Törölt hozzászólás.

Sznearanka2023. április 11. 09:04

@Aradi_Gabor: Hát ez igaz, csak nem jutott eszembe, mert a túl sok nekem még nem sikerült... :)

okeanus2023. április 11. 07:46

"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam"
/BM/

Aradi_Gabor2023. április 11. 07:36

@Sznearanka:

Szerintem ez az amiből a semmi és a túl sok is káros. Valahol középen…

Köszönöm 😊🙏

Sznearanka2023. április 11. 07:32

Igen, jó is az... kicsit kívülről megnézni önmagunkat... :) Csak nem mindig sikerül, vagy nem elég ideig, hogy mindent is lássunk... :) Jó lett... :)