Auróra emelkedik

Új nap kél és Auróra nem henyél,

Korán kakast riaszt és kukorékol,

Tüdőt tölt és szemeden dorombol,

Távol, keletről nyugatra tartja célt.

Könnyű fátyla színek pompázó íve,

Gyönyörű arca kelő napban tündököl,

Mosolya jó reménység mi üdvözöl,

Ő ébredő város s vidék induló szíve.

Kevés az idő és dolga sok, rengeteg,

Milliónyi ébresztendő felnőtt, gyerek,

Hajnaltájt eszében csak az emberek,

Hisz valahol mindig kel az ő fergeteg.

Van úgy, hogy lelked nyugtalanul kél,

Várva jöttét, lesve ki az ablakodon át,

Valahol távol hol az éjszaka földet ér,

Vágtat ragyogó vöröset húzva nem fél.

Majd lassan elönt mindent az ő fénye,

Lénye ami nekünk látszik megpihenve,

Pedig rohanva száguld tovább odaát,

Hol felszámol még egy sötét éjszakát.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)