Átvirrasztott éjszaka

Ma kerül engem az álom,
De én nem, most nem bánom.
Keserű, élet ízű a száj,
Talán keserű a szív határ.

De ebből a keserűségből,
Ennyi lesz, most elég is.
Új hajnallal, új nap kél,
Lágyul rajtam a szikkadt arcél.

Mert van valami csoda, varázsos,
Minden eljövő hajnal, palástos.
Szürke vagy napfényes, mindegy,
Az új remény születése, maga a kegy.

Gondolataim nyugszanak mellemben,
Új csillanás ül már szemeimben.
Engem hűs reggeli levegő nyugtat,
Gondom, bajom most mind várhat.

Szökell a perc, egyre nő a fény,
Nap te csillagom, gyere légy enyém.
Talpra, talpra hát, gyere még,
Az élet álma vár, hogy vele légy.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)