Asszasszinok Társasága

Aradi_Gabor•  2022. június 28. 05:31  •  olvasva: 119

Egy Assassins Creed vers


Hívlak téged, ó testvér:

Altaiir, Ezio, Conor, Edward, Arno, Jacob, Evi, Bayek, Alexios, Kassandra, Eivor,

Az idő kegyetlen kapuján át, hogy jer, gyere át, s

Ahogy fogadtad és teljesítsd be küldetésünket hát.


Érezzük az ősök nyomát s lelkünkben világít az éden almája,

Kortalanul vén istenek hátrahagyott játékszereinek adomája.

Sejtjein őrzik a régi történések, regék pontos lenyomatát,

Kockára téve jövendő gyermekeink életét s biztonságát.


Két részre vált az emberi törzs még a cicilizáció derengő hajnalán,

Mikor is az ősők utolsói még közöttünk jártak sötét titkuk titkolván.

Régirend pusztult de haszonélvezői új támogatóra keresve lelt.

A hívásukra az új vallás árnyékában hatalomra éhes templomos rend felelt.


S mint vérengző, rejtödzködő sakkjátékos a sőtétből kitőrve,

Időben végtelen szimultánt játszva gyilkos szándékkal tört előre.

S szálak még az idő láthatatlan koraiban futnak rejtéjesen tovább,

Tudjuk, egyszer minde egybe fut majd s ott kell helytállnunk legingkább


Hát ne féltsd magad ó testvér csak bizz bennúnk és vágtass a tetőkön át,

Mássz mint a macska, repülj mint a sas és tégy minket hitvallásoddá,

Midőn az örjöngő méjségbe gondolkodás nélkül zuhanva ugrasz te le,

Tudd mögötted áll minden testvéred, nővéred önfeláldozó szeretette.


Mert a hatalom, elnyomás és a Templomos elvakult csürhe,

Felesküdött, hogy millió lélek árán a világot maga alá gyürje.

De mi tudjuk, hogy a látohatár illúzióként csillog csupán messze,

Mert régóta mondjuk: "Semmi sem igaz, minden meg van engedve"



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!