Apatikus apatípus

Aradi_Gabor•  2024. május 2. 05:37  •  olvasva: 43


Tanulságos történetünk hőse maga Sándor,

Ki apa lett nem is egyszer, hanem jónéhányszor.

Gyermekáldás nagy boldogság, nincs senki olyan bátor, 

Tagadja ezt szemébe, mégha lányától az apa szíve nem is lángol.


Persze, szeretettel dédelgette, felkelt hozzá meg minden,

De ott belül az eltitkolt színen, valami félre csúszott és nem volt rendben.

Megnyugtatta magát, majd a következő fiú lesz, Férfi,

De a genetika ördöge ezt most valahogy nem így véli.


És Sándor ezentúl nem vállalta, hanem szinte gyártotta sorban a lányokat,

Egyre elvakultabban, "a következő, a következő” volt amit hajtogat.

Felesége Borbála, a világ legjámborabb lelke, pedig mit tehet, támogat,

A testét adva oda, egy nyilvánvalóan egyre őrültebb álomnak.


Telnek az évek és 10 kicsi lány születik, köztük két ikerpár,

Sándor a kiégett ember lett, akit egy gőgős álom felzabált.

Szereti őket s értük tűzbe menne, de álmodó karjaiban fiúcskát tart,

Pedig Borbála már rég egy hangos vitával lezárta a gyerek gyár ipart.


És ahogy az lenni szokott, a gyerekek észrevétlen gyorsan felnőnek,

Kislányokból hamar felnőtt szép nővé cseperedve érnek.

Így hát esküvőkre jár a mogorva sztoikus öröm apa,

Akinek a sors végül fityiszt mutatva, minden lányától csak fiú unokákat ád oda.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2024. május 2. 08:12

@PuZsu: köszönöm szépen 😊🌷

PuZsu2024. május 2. 07:36

Gratulálok életszerű, remek alkotásodhoz... ❤️
Édesapámnak is csak három lánya lett, de aztán jöttek a fiú unokák négyen! 😀