Anya-mag

A legvégső megosztott állapot,

Amikor te, magad akarod, de őt (őket),

Magadból többé ki nem hagyhatod,

Mert húsodból kiszakadva beléd marták az örök emlék savak.

A szeretet erőd ellened harcolva élteti őt (őket),

Mikor nem vele (velük) vagy hiányuk keserű éget,

De velük (vele) magadat néha sehol nem érzed.

Ez a legszentebb ambivalencia mi tökéletességét te csak sokkal később érted.

Megérted, te vagy ki a magadból mint millió az egyből,

Új, önálló magoncon át, egyedi formát formált,

Kiknek minden önálló tüze visszaszállt, rád,

Kiben (kikben) annyira látod minden hibád és mosolyogsz mégis, belül.

Mert te nem vagy, hanem válsz és váltasz,

Ezer szerepen át ha kell naponta bőrt és ezer ruhát.

Hiszen benned csillog, ragyogón tündökölve át,

Minden fájdalmon, lemondáson megtalálva magod (magjaid) okozta boldogság csodáját.