Angyal a Mester utcából

Aradi_Gabor•  2024. május 19. 05:53  •  olvasva: 58


A város sűrű de emberibb oldalán,

Hol előtt hullott rám magán magány,

Jött ő, aurájában gyémánt szikrázó,

Fehér arany mosolygó reanimáció.


Nem kellett tőle, felőle semmi bűvölet,

Lelke ez az őszintén nyílt örök szövet,

Gyolcsolva gyógyító szeretet ötvözet,

Karjaiban az idő végtelensége felelet.


Nem tudom mi van a szeretete felett,

De elnémít s egyszerre lángol velem.

Szerény remény lebeszéli rólam magát,

Majd közben önmagával takaró kabát.


És én egyszerre vagyok felnőtt gyermek,

Mosolyában percei teli órákká telnek,

Ereszteni, menni kell, a holnap perel,

Lélek szegény gazdagon illata itt hever.


Éjszakai suhanó fények, ágyamba érek,

Benned s bennem mindent Angyalérzek,

Reggel szürkeségben oly szépen hiányzol,

Nem szeretve vissza szeretlek az éjszakából.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

PuZsu2024. május 19. 15:59

Képzelet teremtŐ ereje végtelen,
Álomangyalaink mindig visszatérnek...
❤️

liketorn2024. május 19. 09:34

@Aradi_Gabor: Az a bank meg kassza a játékteremben, az győz de mind1, értem én :) és örülök mert megérdemlünk mindent amit az élet adni tud...

Aradi_Gabor2024. május 19. 09:31

@liketorn: Köszönöm szépen 😊 de ha már utca románc, akkor idéznem kell Dominic Toretto (Vin Diesel) örökéletű mondását, ami legalább nagyon sok Halálos Iram filmben elhangzott: “Az utca mindig győz" 😆😉

liketorn2024. május 19. 08:41

Utcaromantika vár minden kandúrt lám, szeretettel gratulálok!
Bár nem kell kicsinyítened magad, szép vers ♥️ Csak lazán. :)