Álomhullva

Karjaimba hullott az álmod,

Épp tegnap este,

Mikor lelked és tested bennem,

A nyugalmat keresve lelte.

Hangom fél mély rezgő zöreje,

Biztonsággal burkolt bele,

Az ön elengedésbe hol te,

Épülhetsz újra erővel tele.

Végtelen felmagasztal bizalmad,

Tested lelked, önt feledve érző,

Karjaimban hagytad, szusszanón,

Váram és birodalmam, téged védőn.

Ó maradj még, pihenj kérlek,

Engem itt elnémít szépséged,

Férfit teremtő gyengédséget felett,

Téged óvón szeretve vezekelek.