Álmodó

Konok fejű vagy, alkudatlan,

Ki valót feledve felad halkan,

Hányan nem látják amit te,

Álmod legyen a zsebedben.

Nem megtagad csak átnéz,

Üvegfal előtte nincs és átlép. 

A valóság szürke ódon ajtaját,

Ő nem látja se ott, sehol ideát.

Mert az élet veled funkcionál,

De az ideg áramkör nem határ.

Ott és itt azok mint nem való,

Színesebben belülről túláradó.

Fénycsíkok dallama ír sorokat,

Agyag anyaglik kezeden tornyokat.

Alakul, mond és titkon üzen,

Apróságain benned élő tűzön.

Eonok üzennek rajtad keresztül,

Lelked e kapun lángolva feszül.

Nem, nem vagy e világra való,

Több világnyit adsz nekünk, álmodó.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)