Alma mater

Aradi_Gabor•  2023. április 29. 12:44  •  olvasva: 54

Ó iskola, te szentséges tudat tágító,

Benned, veled érett vad fiatal lázító,

Vérünk, tudtuk majd jön-e nap értünk,

De szentül fogadjuk mi, visszatérünk.


Mert tápláló jó anyánk te mind voltál,

Ki adott, mit csak adni tudna az oltár,

Tudást, de legfőképpen önmagunkból,

Embert faragó, szeretve korhalló szót.


Olyan elképzelhetetlen, hogy vége volt,

Látom emlékeimben első napon magam,

Mikor rossz fele vettem néha én az irányt,

Még nem ismertem tested drága iskolám.


Az élet várt vagy a további tanulás rám,

Furcsa, de megértettem a nosztalgiám,

Mikor erre sétáltam majd néha nap én újra,

Nehéz volt lábaimnak is figyelni az útra.


Kezem nyúlt volna magától a kilincsed után,

De szólt egy új hang fejemben rám furcsán,

"Hékás! Már felnőttebb vagy nem ide jársz"

Évek mik velem értek, barátok és annyi társ…


Visszanézve felnőtt lélek, irigyellek most is,

Téged, ki még, járhatod az iskoláim termét.


(Ballagás 2023, vers I. https://www.poet.hu/vers/347374 😊🙏)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!