Állatok(?) bálja

Egyszer egy évben minden állat emberré válik — és ez az este sosem végződik jól.

Az „Állatok(?) bálja” karneváli szatíra a civilizáció díszletei mögött lappangó ösztönökről, ivásról, féltékenységről és nagyképűségről.

A legnagyobb kérdés mégis ez: ki viseli ma az álarcot — ők vagy mi?

Egyszer évente minden állat összegyűlik, barmok apraja és nagyja,

Hogy állatságát boldogan levéve, önfeledten ösztöneit hátrahagyja.

Gyere, nézzük meg milyen a vadon népe, mikor emberi tanulságképe,

Elvégre mindannyian onnan jövünk, törzsfejlődésünk hajnaláról még,

Akkor is ha ez az elszakadás mindenkinek teljesen nem sikerült épp.

Pompás bevonulóval indul az este, szikrázón csillog bogarak apró teste,

Míg csupán ma reggel, zsákmány és áldozat’a vadonban egymást leste,

Most egyik sem rest eme bálban, hogy az élet nyitó táncot ő is elkezdje,

Tomboló bestiák rendezetten párban, mint jó barát, túlélést időre feledve,

De nem a fajfenntartás terhét, valljuk be, részben erről is szól ezen este.

Énekes a fülemüle a vadmacska vállán, az elefunk bigband dobszólóján

Pedig szól a ritmus, olyan pezsgőn ám, a lajhár is táncra perdül csillárán.

Mindeközben a hegyi kecske az oroszlánnal, nem-félig részegen kornyikál,

Hogy hol van az a só, mert bizony ő megnyalná már — Te részeg szamár,

Mondja az állatok királya szintén jól elázva, és egy újabb felessel szalutál.

Halad az este s vele csökken a morál, a növényevők vihognak de túl korán,

Pár krokodil közéjük ül, feszély ez pillanat, de a tücsök ragad cirok hegedűt,

És minden fájdalmát belecsapva, altat el múlt, és jelenlévő minden kétéltűt.

Ittas gnú borul a pultra, Gyere pajtás! — mondja a pultos medve és kidobja,

A hiénák örülni fognak neki — nevet majd legyint, ez maga az élet körforgása.

Végetér lassan az állatok bálja, a biztonsági őr orrszarvú ezt nem sajnálja,

Harmadszorra is, a féltékeny egymást tépő kakadu hölgyeket szétválasztja.

Nem, nem az ő tojása! — ordítja idegrohamában az egyik madár a másra,

És ennek nem marad el a hatása s jő a maradék talponállók pofozkodása.

Látod, mennyi minden kiderül s nem csoda, hogy mennyire emberire sikerült?

És a szerző előadásában is…