Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Alázat
Aradi_Gabor 2024. július 9. 05:40 olvasva: 78
Mi tartja fenn a lelkeket?
Kevés s nincsen jó felelet
Erre sem, bár feltételezem
Mutatni akarja mit tud lehet.
Mert az övé az, az ő maga
A belül lévő szépséges palota
Nem is, kastély pompa s fény
Saját világának a szegletén.
És emelheti ronda fejét a baj
Itt, mikor akarás, az oly csodás
Fontos varázs mint gonosz báj
Lép ott hol egó meg ő tombol már.
Én vagyok, az enyém, én, én, én
Szerény az nem, de van mire
Büszkén, hát szemeiddel ide
Nézve szeressd a nyereményt.
Jő az öreg, csukja fedi arcát,
Csendben meghajolnak neki
Pedig nem is kiabálta harcát
Senkise, körbe tisztelet lengi.
Súgja hajolj, hajolj meg szépen,
Bolond vagy, hiszen szeretnek
Éppen, nem senki én szegényen
Lesz szolga, Tedd vagy felednek!
Jött a válasz, nem a te a fontos
Csak része, hordója szerepének
Hogy mit adsz nekik vele most
Az ad értelmet az emberlétnek.
Hajolj hát mélyre szeresd őket
S nem magad, ha ezt megérted,
Többé leszel s a több benned éled
Lásd, érezd, becsüld kisebbséged.