Alázat

Aradi_Gabor•  2024. július 9. 05:40  •  olvasva: 78


Mi tartja fenn a lelkeket?

Kevés s nincsen jó felelet

Erre sem, bár feltételezem

Mutatni akarja mit tud lehet.


Mert az övé az, az ő maga

A belül lévő szépséges palota

Nem is, kastély pompa s fény

Saját világának a szegletén.


És emelheti ronda fejét a baj

Itt, mikor akarás, az oly csodás

Fontos varázs mint gonosz báj

Lép ott hol egó meg ő tombol már.


Én vagyok, az enyém, én, én, én

Szerény az nem, de van mire

Büszkén, hát szemeiddel ide

Nézve szeressd a nyereményt.


Jő az öreg, csukja fedi arcát,

Csendben meghajolnak neki

Pedig nem is kiabálta harcát

Senkise, körbe tisztelet lengi.


Súgja hajolj, hajolj meg szépen,

Bolond vagy, hiszen szeretnek

Éppen, nem senki én szegényen

Lesz szolga, Tedd vagy felednek!


Jött a válasz, nem a te a fontos

Csak része, hordója szerepének

Hogy mit adsz nekik vele most

Az ad értelmet az emberlétnek.


Hajolj hát mélyre szeresd őket

S nem magad, ha ezt megérted,

Többé leszel s a több benned éled

Lásd, érezd, becsüld kisebbséged.



És a szórakó előadásában is…


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!