Agytoppantók

Van amikor elönt a sok futó sűrű pillanat,

Az amibe az agyad egyszerűen beleragad.

Megál és nem mozdul oly béna és tétova,

Azt gondolja innen már nem megy sehova.

És akkor jönnek a kis gondolat manók,

Úgy hívom én őket hogy az agytoppantók.

Kenetlen gondolat fogaskerekeid sora,

Várja, hogy rúgják ők jól erősen oldalba.

Mert kigondolni ebből magadat nem lehet,

De jól jön ilyenkor mindig egy kis önszeretet.

Önmagad kicsisége javító brigádként,

Átsegít az elmédet lehúzó vízből mentőként.

Hiszen egynek nem azért adatott az agya,

Hogy önmagát vele agyatlanságban hagyja.

Tudja jól ezt mind a szikrázó gondolat manó,

És tűzforgácsával jön mint gond megoldó.

Nem tudod mit mondjál, elakadt a mondat?

Toppants csak lábaddal segítségre akadsz.

Továbbmegy a pillanat és te is könnyen vele,

 Ilyen az agytoppantók erős baráti serege.

És a szórakódó előadásában is…