Agy, kijáratot keres

Megáll egy ész és ténfereg,

Gondolja magában, na én innen megyek.

Nincs itt semmi keresnivalóm, kihasználatlan vagyok,

Tekervényeim ellustultak és én csak egyre lágyulok.

De hol van itt a kijárat, sehol egy tábla,

Micsoda kupleráj van itt, morogja magába.

Vagy ez lenne a rejtvény hol végre hasznom veszem,

Felvirradt végre a nap, nem hasztalan tomporoltam az egyetemen!

Lássuk csak, legyőz-e engem ez a csacska fruska vagy fiúcska, labirintusocska,

Homloka mintha gyémántból lenne ott se be, se ki nem jut ész-szócska.

Hátul meg, mit is mondjak, nyakas tarkója nem hajlik semmiféle jóra,

Most jövök rá, ez egy börtön és itt az én foglya vagyok már régóta.

Ó te szentséges magasságos Menza teszt most mit tegyek?

Magamra ébredtem és szintén magam az kitől rettegek.

Ha talán rátudnám venni magamat, hogy elvonatkoztassunk innen,

Akkor, sovány esély ugyan, absztrakt kifejeződhetnék más szinten.

Ki e fejből, fejből(?) inkább tökből ami ül a nyakán,

Abban a kongó sötét ürességben a semmitől elfutott ijedtében a magány.

Inkább leszek köz-tudat, tévhit, pletyka, vagy ezoterikus jó tanács,

Más agyak azt mesélték, ez most a menő, ezekről megy most még a gondolkodás… Még