Advent meséje

Aradi_Gabor•  2024. január 15. 15:35  •  olvasva: 54


Mesélj, kérlek, valami jót,

Valami igaz, emberi, reményt adót.

Kint korán sötét lett, és nagy a hideg,

Körkoszorús asztalon gyertyákat gyújtok sorba neked.


Mondd el azt, hogy miért jó élni,

Hogy amikor nem jó, akkor is van mit remélni.

Felebarát is lesz majd, kitartó lélek,

Kinek nem birtoka az egyetlen, mit éltet.


Hallani szeretném újra az örök örömtörténetet

Arról, Ki az út melletti jászolban született.

Az egyszeri kőműves fiáról,

És önzetlen, határtalan szeretete csodájáról.


Közben csendünkben megköszönjük a békét,

Hol nincs, tisztán kívánjuk ennek lehetőségét.

Tűnjön el mind a harag, gyilkos indulat,

Megértés és testvériség legyen az egyetlen, mi marad.


Meséld el, örömhír jön, és megtisztul tőle lelkünk,

Benne és tőle legjobb önmagunkra lelünk.

Ím, látod, sorban égnek majd a gyertyák,

Gyújtsa meg ugyanígy mindenkiben a szeretet lángját.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

S.MikoAgnes2024. január 15. 19:30

"Tűnjön el mind a harag, gyilkos indulat,
Megértés és testvériség legyen az egyetlen, mi marad."

Én is szívemből ezt kívánom!
Nagyon szépre írtad: ❤️

Aradi_Gabor2024. január 15. 18:10

@Angyalka73: Nagyon szépen köszönöm 😊

Angyalka732024. január 15. 17:22

Gyönyörű vers gratulálok hozzá! :))
Nagyon szép versedhez szívet hagytam.
🥰🥇♥️
Üdvözlettel Melinda