Adj időt

Aradi_Gabor•  2024. április 9. 07:37  •  olvasva: 31


Talán csak az édes elmúlás illatú őszi este hidegje bánt,

Nem ismerve jól egymást, ő mélyen a tüdőmbe vág.

A most pillanata mindig gyors, soha nem akarni kell,

De bennem mind ezen gondolatokra csak az idő felel.


Így hát bárki is vagy (vagy sem) ki létem elrendelted,

Mindenekelőtt adj időt magamat jól megismernem.

Magammal lenni és hibázva ha kell, örök felállni lankadatlan,

Megnézni mások tükrében magam, az egyre halkuló lélek zajban.


Adj időt, hogy eltöltsön örömmel az élet,

És hozzá bölcsességet, hogy megélve szépségeit, elvesztésétől se féljek.

Kell még ahhoz, hogy erőm legyen a viharban és, hogy igaz szerelemmel égjek,

Mert csak annak tüze tünteti el az örök lélek sötétséget.


Végül adj időt, bármennyit is, de önmagammal lelki békében éljek,

Nem okozva másnak szenvedést, láthasson bennem reménységet.

Ahhoz, hogy minden új reggel boldogan köszöntsem az akár nehéz napot,

Mivel tudom, hogy az utolsó pillanatig, magamból majd adni tudok.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!