A vonalon

Ülünk a vonalon mindannyian,

Te, én és az összes személyes névmás tömeg szociálisan.

És ez mind valahogy bénán rendben is van,

Csak a szívünk közben nem igazán dobban.

Mert a vonalon én hazug önmagam vagyok,

Magamat eladom, közben talmi csillogok.

Ott mi mindannyian hibátlanok vagyunk,

Mint legjobb dalok válogatás ön gratulálunk.

Nézzük, hogy ki mer lenni közülünk igazán ronda,

És elbújunk röhögni róla az árnyékokba.

A tiszta hang, beszéd közöttünk furcsa és kevés,

Ha rá is találunk csúnya, hogy azt higgyük róla tévedés.

A vonalon folyik a vér és vele minden más,

Azt mondhatod ez az élet de az filter mentes látomás.

Talán mert ő nekünk a legnagyobb influenszer,

Kipróbálhatnánk majd vonal mentesen… egyszer.