A vízi vadmacskák élete

Aradi_Gabor•  2024. április 23. 08:48  •  olvasva: 54


Rejtélyként vonz ez az érzelem,

Rám törve felfedező kíváncsiság vezet,

Mert megszerettem ismeretlenedet,

Misztikus legendai veszedelem.


Áthatolva a bizonytalanság dzsungelen,

Úttalan utakon jön, kerget az álom,

Megnyugvást tőle célom nélkül nem találom,

Végül rád bukkantam én a búvóhelyeden.


És egymásnak voltunk az ismeretlen faj,

Bizalmatlan morgó hangok, feltételezés,

Idő kell még, mint mindenhez, oly kevés,

Lassan felfedezve, hogy a másik mit is akar.


Kialakul, hogy telik az idő a megszokás,

Kíváncsiság, felfedezés, játékosság,

Nem akarva, akarni az ő mosolyát,

Elfogadhatóvá válik a másik mint választás.


Egyszer majd észrevesszük, nincs többé titok,

Szerelmünk mi eddig rejtéllyel volt tele,

Mint az ismeretlen vízi vadmacskák élete,

Már köztudott, és én “veled jó” rejtélyben maradok.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2024. április 24. 07:52

@PuZsu: Köszönöm szépen 😊🌷

PuZsu2024. április 23. 15:41

A "veled jó" érzés ne múljon el soha... Gratula! ❤️