A vízi vadmacskák élete

Rejtélyként vonz ez az érzelem,

Rám törve felfedező kíváncsiság vezet,

Mert megszerettem ismeretlenedet,

Misztikus legendai veszedelem.

Áthatolva a bizonytalanság dzsungelen,

Úttalan utakon jön, kerget az álom,

Megnyugvást tőle célom nélkül nem találom,

Végül rád bukkantam én a búvóhelyeden.

És egymásnak voltunk az ismeretlen faj,

Bizalmatlan morgó hangok, feltételezés,

Idő kell még, mint mindenhez, oly kevés,

Lassan felfedezve, hogy a másik mit is akar.

Kialakul, hogy telik az idő a megszokás,

Kíváncsiság, felfedezés, játékosság,

Nem akarva, akarni az ő mosolyát,

Elfogadhatóvá válik a másik mint választás.

Egyszer majd észrevesszük, nincs többé titok,

Szerelmünk mi eddig rejtéllyel volt tele,

Mint az ismeretlen vízi vadmacskák élete,

Már köztudott, és én “veled jó” rejtélyben maradok.