A vesztes játék

Ismersz? Még talán én sem magam,

De a te mosolyodnak szépséges dala van.

Szeretném neked adni azokat a gondolatokat,

Miknek ellenállni szépséged lehetetlenül hagy.

Tudom a szavak, belső világom jó barátai,

Most vesztenek sokat, hiába próbálom akarni,

Azt, hogy csillogón előjön a legjobb énem,

De tudom nem tarthatlak csillogásban örökké téged.

Hát gyere, vesszük el ezt a játékot mi együtt,

Vállaljuk fel jóval és rosszal ahogy adatott nekünk.

Én boldogan vesztem el magam a mosolyodban,

És hidd el minden rendben van, itt veszteni akartam.

Hát álmodozni szép de az álmoknak hinni nem jó,

Én inkább teszek a vesztésre ó te pozitív csaló!

Ellenálni nem lehet vagy az élet úgyis mérget ád,

És nem, nem a tested kell add nékem lélek újruhád.

Mert mind elhullik csak fájdalmas csalódást látva,

De ha tudod hogy nyerhetetlen örök ez a játszma,

Nem vár itt csak csalódás ha nem állsz készen arra,

Ember csalódó a boldogsága emlékei a végjutalma.

És a szórakó előadásában is…