A végtelenség fogadó

Aradi_Gabor•  2022. május 6. 06:11  •  olvasva: 107

Gyere, gyere csak rég nem látott drága barát foglalj helyet,

Örülök, hogy végre a hosszú út után lelked s te megérkezett.

Egyél s igyál, ne szerénykedj, tömd meg magad jól,

Láttam nehéz megviselő utad nyomát már az ajtóból.


Igen, innen a közelből indulnak a kereszt utak mindenfelé,

A P utat nem ajánlom, az a gonosz, önző, kegyetlen lelkeké.

Mert elviselhetetlenül nagy ott a hőség, tömeg s türelmetlenség,

Nem, de ahogy látom hozzád nem az odavaló anyagot mérték.


És mondd jól indult az utazás? Nem volt semmi gikszer?

Ó, hogy nem mindenre vagy egyáltalán nem emlékszel.

Azt mondják néhányan emlékeznek hogy már jártak itt,

Sajnos szinte soha nem emlékeznek hogy mikor is csináltak itt valamit.


Rokonok, szerelmek, jó barátok kérded velük mi lesz?

Még emlékeznek rád addig, te övék vagy s ők a tied.

Most menj hát, néz körül ismerkedj élvezd ki ezt az egy éjszakát,

Hisz mindenki kivel itt találkozol így vagy úgy kapcsolódik hozzád.


S reggel mikor készen állsz, hogy a felejtés kapuján újra átlépve,

Én várlak majd a túlparton, hogy új utadat megkezd végre. 

Tudd, bár te sajnos nem emlékezhetsz majd ránk,

A végtelenség fogadó mindig fenntart neked egy szabad szobát.



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!