A végső álom

Ül szín arany trónján össze borulva, egy hatalmas birodalom haldokló Ura,

Belül, megbomlott tudata mondja: “ Mindent elértél, most jön a csoda!

Atyáid mind legyőzték a gonoszt, mi gyönyörű hazádra tört egykor,

És most éléskamrádba lázad a patkány, hát hős lehetsz és bátor! “

“  Mindannyiunk védelmező atyja, ki mást állít hazug szukák fattya,

Hát nem látják mi a napnál is mutatja, a nép kinek életed adtad?

Trónod véres lábai szilárdabbak mint valaha lehettek,

Senki nincs ki megértené a kristálytiszta leghatalmasabb tervet? “

“ Mert a mi katonáink angyalok akiknek kezében csak boldogság terem,

Az ellenség pedig mind démonok ki eladta magát nekik, mind embertelen!

A szabadság honfi vérrel jár, ez neki a szentséges ára,

Hát mindenki vak, süket és bolond… lett, hát megteszem én mit kell, a világra nem várva! “

Kígyó csavarodik halkan, valahol a trón mögött jön előre nagyon lassan,

Fekete nyelve csillan, ahogy szaglászva-kúszva lopakodva szemében tűz lobban.

“ Jövök ó hatalmas, készülhetsz hát, ne félj nemsokára vége már,

 Örök idők óta mindig ez megoldás jár, küldött milliók legyilkolt lelke s fogamban a végső álmod vár. “