A válasz

Fagyos tavaszi éjszakán,

Halálról álmodott a magány.

Megélt élet örömök között,

Biztos bizonytalan jövő költözött.

Mert lehelek deret s szivárványt vérzek,

Ciripelésben könnyezve lágyvadul 

Reményt vesztet testedbe lépek,

S hívlak meghitt alaktalan szavakkal 

Hogy támadj fel gyönyörű alakkal,

Mocskos képmutató rothadék férgek!

Hitem elégett, semmit sem érzek!

Test-börtönöm vére csurog végre,

Vultur tetemén nevem rettegés éke.

S úszom én Káron csónakjától tova,

Viszem mit rám bíztál mester,

A fogamban a szívemben,

Fel nem adva soha!

És a szórakó előadásában is…

Ihlette: 

Nagy László - Ki viszi át a szerelmet