A vadak királynője

Aradi_Gabor•  2024. január 13. 09:39  •  olvasva: 42


Emlékszem szerettelek egyszer,

Mikor láttalak száguldani meztelen testel.

Lenyűgöző erő voltál te az erő fölött,

Puszta látványodtól szívemben remény és büszkeség költözött.


Tudtad az élet számodra kegyetlen és mindig végtelenül egyszerű,

Uralkodni kell vagy uralkodik rajtad más, ez a tudás keserű.

Mert szeretve pusztulni könnyű és ugyanakkor rettentően nehéz,

A trón követel és ki nem teljesít, örökre elemészt. 


Sereged élén védted vagy épp hódítottad el,

A mindent, a bármit amit szíved vagy jogod érdekel.

Mindig megvoltak a saját utaid, hamar tudtad alattvalóid,

Bolondul hitték, szavuk alakít, színházad adott, s te tetted dolgaid.


A nagyszerű uralkodók, uralkodtak önmaguk felett,

Ez veled sajnos nem soha nem így történhetett.

A hiba nem csillagjaidba volt régi idők óta megírva,

Hiába kerested ott, csendes tétlenséged volt a súlya.


A vadak mindig megérzik maguk között a gyengét,

Mert tudják, hogy csak az erős adhatja nekik a lét kegyelmét.

Elüldözve, csak néhány régi kegyenc védte meg életed,

Vadak Királynője, még hallgatom szívedet.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2024. január 14. 12:24

@Florine: Köszönöm szépen és örülök hogy tetszett😊

Florine2024. január 14. 12:20

Jó kis olvasós vers, érdekes. Tetszett, jó címe is.
@Aradi_Gabor üdvözöllek! :))