A tudat papnőjének templomában

Aradi_Gabor•  2023. június 28. 07:21  •  olvasva: 210


Apró tűztálaid pislákoló fénye rajzolja szép arcodat,

Mikor a bennem élő kíváncsiság és férfi vágy meglátogatott.

Mit tud e, úgymond ki elmére cserélte a test templomát,

Van-e benne tűz, mi édes, és húsomat égeti emberré át.


Vajon illata elbűvöl, figyelme magába vonz e engem,

Vagy ismét önnön főm megcsal és kell újra új utat keressem.

Vékony de erős és vág mint jó kard penge csapódó éle,

Figyel, elvégre ő maga a tudati figyelem szentsége.


Ember ő mégis, ki boldogulni és szeretve lenni valahára,

Tervez, és önmaga, ön elfogadása a hihetetlenség oltára.

Alakja lelkemben átalakul, köntöse megannyi kékvirág,

Hozzám térddel és érintése a lelkem kapujára talál.


Testem cirógatja finom érintéstelen varázsaival együtt,

Eltűnve térből, időből temploma védelmében a lélek gyönyör ideje eljött.

Nem igéz, nem bájol, morál palástja rezzenéstelen lebeg,

Lelkem mégis ujjongva remeg, hogy bűvkörében lehetek.


Véget értek a bűvös órák az ébredés lassan édes átölel,

Lelkem még táncol míg szentséges védelmező falaid közel.

Morzsolom suta szavaim, álca mert elindulni oly nehéz,

De lelkem és testem útra kél  valahára mert már az élet, tőled a küldetés.



https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02jpHWk1HRBNz6WJ2JHBuudPFvCuQWaTtqdEULMezKwrypek3q7MjxxVR7EMVSKdDjl&id=100031877298054

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2023. június 28. 07:25

nah mégéggyküldetéstudat :)