A test sebei

Aradi_Gabor•  2023. március 22. 07:55  •  olvasva: 87

Életed, tükrödben rajtad-át nyomokat vés,

Mélyülő árkokban ül a soha nem felejtés.

Felej, mert tesped rajtad és tenyéssz,

Önmagad, mint bomló, lassan rothadó egész.


Egyre csak beljebb, furakszik a szeretetlenség,

Szülői bántalmazás mocska, áruló dörgölőzés.

Hányadék mit visszanyeltél sokszor magadba,

Gyűlölet a gyűlöletről lángolva dadog ma.


Emlékszel, szép voltál valaha és talán kedves,

Most zsírló száraz bőröd pórusai gennyében áz,

Kaparó láz, dühöngve fejedet magad alá húz,

Mások pillantása zúzza össze maradékodat. 


A lelkeden keresztül tükröznek át rád, bűzeid,

Sajátodat bent bántani már megszokott elit.

Ki tépnéd hajad és a énedet is hogyha lehet,

De önmagadat, önmagadtól el nem felejtheted. 




És a szórakó előadásában is… (almás)


És a szórakó előadásában is…(robotos)


 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2023. március 22. 08:49

@kevelin:

Köszönöm 🙏😊

kevelin2023. március 22. 08:10

Remek -testhez àlló -