A Somlói

Ó te legédesebb helyesírási hiba,

A csengő-frász korszakból szabadulni vágyó lélek,

Tejszín-csokoládé krémes, szívet melegítő csoda.

Sötét s világos benne együtt a tökéletes harmónia.

Változataidnak se szeri se száma,

Konyhám és emésztőrendszerem már valamennyi bejárta.

Hisz lehetsz babapiskótával vagy a jó nagyi féle 100 tojásos,

Dióval, muffinnal, széklábbal bánom én, csak ide már most!

Munkás a lelkem de hidd el a robot megéri,

Ha a Rumot keresed én csak a gyereket akartam megvédni…

Tedd bele az aromát s így minden csöpp s nagy lurkó,

Tudja majd, hogy jó kedvem nem az ethilre fogható.

Te mámorító desszert tökéletesség csúcsa,

Miattad elmegyek én névadódhoz ki a gödöllői púpra.

Mert nincs Magyar ki nem tudná mi vagy,

Rád gondolva elcsöppen a nyálam és a szívem is kihagy.

Számat kitöltöd belülről csokoládés meleg alkoholos ízzel,

Hát mondom én - Pokolba a vízzel!

Szaggatott galuska kanalas mámorító forma,

Három tálba kérek mert ez lesz ma a norma.

És a szórakó előadásában is…