A semmi királya

Aradi_Gabor•  2022. május 18. 05:41  •  olvasva: 109

Hetedhét országon lovagoltam át érted,

Lovat s mindent hagyva a szerelem mocsarába érkeztem meg.

Mi lehúzta tépte rólam a fényes ruhám, palástom,

S itt áll előtted meztelen, sár mocskos valóságom.


Nem kérni jöttem, nem elvenni erővel mit nem lehet,

Csak te nyithatod meg számomra a szívedet.

Nem büszkélkedem, kevélykedek csillogó mással,

Szerényen bebocsátást kérek szíved házába lelkem lámpássával.


Új dalba nem kezdek valód és lelked kedves szépségéről,

Mert dallam s rím pár soha nem érhet fel ezekkel végül.

Nem érdekel az odakint tomboló fagy vagy nyári hőség fénye,

Hisz tudom, bármit ki pihenek karjaid nyugtató templomába érve.


Tudom nagyon erős az üzenet mivel mindenen át jöttem,

De hidd el kérlek az útközben kívül és belül teljesen átöltöztem.

Még ideértem, ételem volt az út menti bokor kósza bogyója,

S kegyetlen szomjam oltotta a nagy világ utam keresztező összes folyója.


Bármi legyen válaszod tudd azzal lelkemben békével élek,

Madár boldogan szárnyaló vagy mint kútba hullott sanyargó lélek.

Még elindultam hozzád az útra te voltál a remény s a fény,

De zarándoklatom minden kínja megtanított, az út a lényeg nem a cél.


Hát fogom kezed és vezetlek háló házamba ha engeded,

S lágyan szeretlek mint a fagyos fák a tavaszi első meleg szeleket.

Minden voltam előtted, gőg, pompa, birtokló hatalom,

A semmi királyává lettem és bármi mindenem érted boldogan feladom.



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!