A pecsét

Aradi_Gabor•  2022. július 24. 20:00  •  olvasva: 103

Ember testvér, kérlek gyere és segíts nekem

Mert valamivel telis-tele a szíven s nem érti

A fejem sem a felét egészen, hogy mi végre ismerjük mi egymást félre, oly készen. 


Te azt mondod más, én azt mondom hasonulás.

Te azt mondod hibás érték, én mondom közös a mérték.

Te mondod mert ők s azok, én erre, mi mind vagyunk ha hagyod. 

Te mondod lator mind, én rá, a szegénység mocskos bilincs.


Elő ítéled mindet s őt anélkül, hogy vennéd az időt nyitva tartva az elméd s a szíved s ezzel tudva hiszed, érzésed jog, mi veled-benned élve jár s ebben nálad-neked nincs se határ se puha lélek, s ezért én tőled félek 


Mert általánosítasz és ezzel az a gond, hogy ráhúzod haragod mint egyforma zubbonyt bárkire, az alap mindegy, hisz ez a te dühöd és mint a gazdája neked mindegyik mind egy s egyforma, a gyűlölet nem válogat, nem az a dolga.


És kezedben már ott villog elengedhetetlenül az mivel meg pecsételjük egymást s önmagunk

És nem vesszük észre hogy innentől mind, meg s tele pecsételt barmok vagyunk a gyűlölködés vásárán minek nem látsz már túl a korlátán.


Ember testvér, nem a birtokod érdekel, hanem lelked szava mert annak lángja az mi meleget ád és világít át végtelen éjszakát, így kérve kérlek jöjj közénk s ha nem mással, jelenléteddel támogassuk egymást.



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!