Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A pecsét
Aradi_Gabor• 2022. július 24. 20:00 • olvasva: 94
Ember testvér, kérlek gyere és segíts nekem
Mert valamivel telis-tele a szíven s nem érti
A fejem sem a felét egészen, hogy mi végre ismerjük mi egymást félre, oly készen.
Te azt mondod más, én azt mondom hasonulás.
Te azt mondod hibás érték, én mondom közös a mérték.
Te mondod mert ők s azok, én erre, mi mind vagyunk ha hagyod.
Te mondod lator mind, én rá, a szegénység mocskos bilincs.
Elő ítéled mindet s őt anélkül, hogy vennéd az időt nyitva tartva az elméd s a szíved s ezzel tudva hiszed, érzésed jog, mi veled-benned élve jár s ebben nálad-neked nincs se határ se puha lélek, s ezért én tőled félek
Mert általánosítasz és ezzel az a gond, hogy ráhúzod haragod mint egyforma zubbonyt bárkire, az alap mindegy, hisz ez a te dühöd és mint a gazdája neked mindegyik mind egy s egyforma, a gyűlölet nem válogat, nem az a dolga.
És kezedben már ott villog elengedhetetlenül az mivel meg pecsételjük egymást s önmagunk
És nem vesszük észre hogy innentől mind, meg s tele pecsételt barmok vagyunk a gyűlölködés vásárán minek nem látsz már túl a korlátán.
Ember testvér, nem a birtokod érdekel, hanem lelked szava mert annak lángja az mi meleget ád és világít át végtelen éjszakát, így kérve kérlek jöjj közénk s ha nem mással, jelenléteddel támogassuk egymást.