A nyughatatlan

Aradi_Gabor•  2023. június 24. 09:28  •  olvasva: 112


Vérem nem ismer elégedettséget,

Folyton kutatom mert valami belül éget.

A semmi sem elég édes, semmi elég sós,

Én vagyok az elégedetlen bohóc.


Elértem valamit, de már nem érdekel,

Már valami más kell, mi jobban felel.

Tudom, más gyakran irigyen rám tekint,

De nem tudok más lenni, csak én, mind.


Vágytól a birtoklásig tart bennem a tánc,

De ahogy múlik a varázs, lelkem, odébb állsz.

Minden élményt toppolni kell, örök varázs,

Soha nem lehet elég egy, ha van még más folytatás.


Hát megyek tovább, arra amerre valami vár,

Kell hogy legyen több, mit szemem meglát.

Nyugalom, te örök lehetetlenség nékem,

Még élek, nem lelem és csak forr belül a vérem.



https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid0LZyavv2XmDdTX9rQ2LHQoESpBRHumKUFnSpBQhc9uiUJjM1bgYCJrWnRrDLwkiQol&id=100031877298054

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kevelin2023. június 25. 07:06

Így van ez akkor leszek beteg ha. mégis másképp lesz.

Rozella2023. június 24. 20:43

Az energia ha nem pusztán "energiaitalból" származik, visz tovább, nem vész el, és örülj neki, hogy versekben is forr, kiforr, mint a jó bor...:)

skary2023. június 24. 17:57

a zemböri lét .)