A meztelen apáca story - Benedetta

Elöljáróban is elnézésedet kérem kedves olvasó ki időd szánod a szubjektív véleményemre de egy olyan filmről szeretnék mesélni amely a bejegyzés publikálásának időpontjában még semmilyen formában nem látható hivatalosan Magyarországon.

Paul Verhoeven rendező távolról sem az az ember aki könnyedén megijed a súlyos témák, a szaftos testnedvek vagy a glórifikált erőszak részletes ábrázolásától. Teszi ezt professzionálisan, koherens hatékony és populáris történetmesélés mellett de érdekes és sajátos morális tanulságok levonásával fűszerezve. Kiben ne ragadt volna meg az Elemi Ösztön "villantós gyilkos leszbikus szuka" archeotipus ha nem is feltalálása de széles körű bevezetése, vagy a Csillagközi Invázió rendezői kommentár extrái között saját maga által kimondottan felvállalt "a háború mindenkit nácivá tesz" kijelentése. Történetei középpontjában valamilyen szempontból a társadalmi morális és erkölcsi megítélés (már ha van ilyen még) mindenkori perifériájára szoruló figurák vagy elképzelt jövő képek extrémen tipizált minta példányai vannak. Ezek után az alapanyag a katolikus egyház vérgőzös, mágján elégetős sötét középkorából való, a túlfűtött apáca zárdai testi vonzalommal átitatott története szinte kiáltott a 84 éves Maestro után.

Mint írtam Verhoeven vér profi, a produkció nagyon magas színvonalú, szépen fényképezett, gyönyörű díszletek és jelmezek között egy rendkívül magasan kvalifikált színészi csapat kelti életre a történetet. És a történet szókimondó, végtelenül szókimondó sőt nemcsak kimond hanem meg is mutat sok mindent még hogyha korábbi rendezéseihez képest szinte visszafogottan is teszi ezt. A film természetesen provokál hiszen még az én lyukas egyháztörténeti ismereteim alapján is a középkori katolicizmus nem az a dolog amivel nehéz provokálni bárkit is (alá a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve) főleg ha olyan jeleneteknél kicsit erőltetetten ki is lóg a lóláb mint mondjuk a megfeszített Krisztussal a kereszten való szeretkezésről való fantáziálás. Tehát provokálva vagyunk egy saját maga által is elismerten provokatőr rendező által aki elénk fektet egy néha már-már anakronisztikusan modern szókimondó történetet amely alapesetben a felszínes "jé egy meztelen apáca!" sokk érték helyett az emberi képmutatásról és gyarlóságról értekezik inkább. 

És a forgatókönyv jó. Érzi a ritmust nagyon kevés üres menettel dolgozik épül a cselekmény épül a feszültség jól időzített a csúcspont és a levezetésnek is van dolga és mondanivalója. Mindemellett kor tünetként érezhető hogy a rendező védjegyeként korábban említett erőszak és szexualitás szinte mostanára 2022-ben a vizuálisan érzéketlenné tett befogadó képességünk miatt már szinte átlagosnak számít. Ezzel nem amellett tüntetek hogy még több vér és még több nemiszerv kellene egy ilyen produkcióba hanem a mondanivaló az ötlet a drámaiság adja meg a sava-borsát ennek a történetnek is, és ezt végül Verhoeven is érezi már. Szinte azt lehet mondani hogy a Benedetta a már-már pornográfnak ható reklám kampány és előzetesek ellenére egy visszafogott erotikus történelmi dráma lett. Az az igazi klasszikus érzésű film, női főszereplővel, a nemi szerepek kérdéseinek modern de férfi szempontú feszegetéseivel.

Szóval én nem bánom ezt a 2 óra 11 percet Verhoeven úr meséjéből. Nem felejthetetlen, nem az a film amit még atya úristen meg kell néznem háromszor legalább hogy minden csillám fondorlatát megértsem de hogyha vaskalap mentesen megtudod nézni mindenféleképpen ajánlott. Mondjuk legyen úgy 7 a 10-ből.

Egy kis referencia:

https://www.imdb.com/title/tt6823148/

https://www.mafab.hu/movies/blessed-virgin-299092.html

https://en.wikipedia.org/wiki/Benedetta_(film)

És a szórakó előadásában is…