A Maszkabál

Aradi_Gabor•  2024. február 2. 11:24  •  olvasva: 26


Hidegben a lélek is összehúzódik,

A vágya életadó, simogató fény,

Nem a szenvtelen, hol nincs remény,

A szürke sötétség belekarmolódik.


Gyere hát, tánc, zene, szemed tüze,

Mit az élet nem ad nekünk odakint,

Megteremtjük magunkból mi megint,

Kell hát mindez és te, hogy elűzze.


De várj, légy más, takard arcod el,

Egy este a miénk, hol nincs szabály,

Az ítélkezés most a szív alá száll,

Eljátszd, nem tudod, ki e csókra felel.


Nézd, a szigorú bírónő rabnak öltözött,

Az ügyész pedig koszos malacnak,

Mégis szép párnak együtt hatnak,

"Maga egy disznó!", párja boldog, röfögött.


A bankvezér megtérve csóró festő lett,

Svájci sipka, pemzli és zöld kabát,

Emlegetni fogja még ezt az éjszakát,

A patikus boszorkány neki vonzóan billegett.


Minden kifordul vagy igazzá talán,

Találd meg és ki szabad magad,

Vigyázz, mert a pillanat elszalad,

Örülj élet, ezen a maszkabáli éjszakán!


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!