A magam dolga

Aradi_Gabor•  2023. április 16. 19:41  •  olvasva: 101

Tudom, nem jó, tudom jól,

Mégsem tudok kigondolkozni magamból.

Mert bár dühít az öngyengeség,

Vonz ez a rendezetlen kielégültség.


Minden nap terveimmel kelve ébred,

A csörgősipkás bolond kivel élek.

És én teszem és csúsztatom,

Önmagam szanaszét, Sziszifuszon. 


A halogatás királyi fensége is én vagyok,

Szalmaszálaimmal mit keresztbe nem rakok.

Kétség sem tép, olyan könnyű nem tenni,

Nézni a másodpercet percé, órákká telni.


Nap végén tükröm megszokottan vigyorog,

Nem én ki akarom, hogy benne legyek valahogy.

Új nap kél, újabb kitűnő alkalom arra,

Hogy bebizonyítsam én vagyok a bamba marha.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2023. április 18. 21:23

@Rozella:

Minőségi tűzkezelés, nem mondom, de tenmagadat sem mondanám lusta "bitfaragónak" és ahol van leves, ott van sűrűje meg leve is, vastag bütüvel(!) mindenkinek. Az, hogy kinek mi a hígja és mi a zamata, hát azt mindenki főzök ki magának. Ez itt igaz, még csak nem is egy negyed Michelin *, de őszintén jött mint a vajaskenyér. És néha jólesik az is, n'est ce pas? 😊🤗

Rozella2023. április 18. 20:32

Ez a "lázas semmittevés", is lehet fárasztó, vagya nap végére egészen kimerítő... Javaslom, pihenésképp, talán írj verseket...:))

TothGigi2023. április 17. 12:44

Szép!

TothGigi2023. április 16. 20:56

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.