A macska vers (Igen, bizony. Ez itt a 300. post!)

Létem puhaság és vadság keverve,

Érezve benned ezt, bújok hozzád tekerve.

Nem vagyok szolgád de kötődöm hozzád,

Szabad maradok de csak részben ezt feledve.

Nyugodt kiszámíthatatlan szemem mély,

Bátorságom maga a lélek nyugtató tökély.

Tiszta vagyok és igényes de neked meghagyom,

Hogy szeress és kényeztess, Ó de nagyon.

Mert én tudom hogy az idő nem tényező,

Van, volt, lesz és újra jő majd az ebédidő.

Miattad tanulom nyelved mit értem ha akarom,

Ha bizalmam nyerted lelked gyógyítani tudom.

Magam lábamaláhúzva üldögélek,

Körülöttem délutáni fény játszik benne élek.

Néha arrébb megyek titok tán hogy miért,

Látom hallom amit te nem, hát gondolhatod ezért.

Vagy gondolhatod én a szőrgombóc szerű lény,

Világok közt járók át mint lidérci tünemény.

De hidd így, vagy hidd úgy szeretetem mindig tiéd,

Amíg étkem s vizes tálam emlékezetedben ég.

Rejtély vagyok én magam az igazi talán talány,

Eltűnök majd megjelenek váratlanul egy délután.

Titkaim mint tiéd lesz és 9 életemből is 1 talán,

Semmit se mondok mégis mindig mesélek,

És ne hívj Cicának, mert én a macskád vagyok, kis pofám!

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Köszönet mindenkinek, ki biztatott vagy átkozott.

Nélkületek biztos nem láttam volna meg ezt a napot.

Robog tovább gondolataim kerge szekere még,

Mert ez a 300 egómnak még közel sem volt elég.

Rajta hát és még totovább vár az út a kanyaron túl,

Itt az ideje Pacek hogy befogod a szád és végre elindulj 😊🙏❤