A macska nincs

Ülök tömzsi párnámon a földön,

S egyenes törzsön támaszkodó keresztelt

Lábaim előttem, míg lágy gondolataim

Kergetik a semmi-mindent elengedve, ugyanezt önmagam feledtem.

20 percnyi kikapcsolt állapot amikor az én

Nem igyekszik hogy nem én vagyok

Hanem valami más, ahol talán a valakivel már

Nincs is folytatás és mégis ki-be száll a homlokomon.

Szóval ez a valaki-mi ül a Zen-nyi örömben, de

Ahogy Sziddharthát régen ott a annak a fa tövében

Valahogy engem sem hagynak a démoni

Ördögök és én velük röhögök, újra és újra.

Vissza, vissza kúsznak valóság illúziómba

És megbökve löknek itt vagy ott, csak

Elengedjem, elfelejtve felejtsem magamból ezt a semmi darabot

Mohón próbálva lopni el mi lélek nyugalmat adhatott.

Mi is lehetne gonosz ördögök jobb terve erre

Mint két macskám, a beste lelke, mert maga

Az ördög legyen ki kiállja ahogy dörgölőzik hozzám egyikőjük teste,

Majd eltűnik és okozva ezzel gondolatot.

Vajon mit csinálhatott a két cirmos odakinn?

Mi rosszaságot alkothatnak csendben darabin,

És csúszik fókusz, betör a külvilág önző maradin

Elvenni kicsi utat, játszva hogy ő alkotja az igazi urat.

De a semmiből mint semmi segítség jövő

Eljön a tiszta mentő gondolat vagy mégsem az.

Ne gondoldd, csak hagyd magad és itt adom kincs,

Csattan fejben mit válassz: a macska nincs!

És a szórakó előadásában is…