A macska, a lány és a halál

Aradi_Gabor•  2023. április 20. 18:39  •  olvasva: 91

(a macska)

Gazdám, gazdám, megint itt ólálkodik, erre jár!

Érzem, mert a szőröm tőle borzokban merdve áll,

Végig simit ha akarom, ha nem, el nem kerülhetem,

Kacag érdesen, kilenc, látom jól csavargó édesem.


(a lány)

Jaj te bundás, igen mindíg erre jár és teszi a dolgát,

Nem gonosz ő, hiszen nem ismer se urat, se szolgát.

Ki vele rémiszget nem tesz egyebet mint félve tőle él,

Nézve jövőt rettegve nincs benne egy csepp remény.


(mindketten)

Te nem féled, mond? - bújva kérdezi ki ölében hever,

Nem jobban, mint szeretet, szerelem nélkül élni - felel.

S a bundás tenyerébe döffve az orrát, hízelkedik bele,

Mindennek megvan a helye az életben, végnek is vele.


(mindketten)

Tudod mi emberek nem szeretjük a túl sok igazságot,

És ő nagyon az, ezért adjuk rá a kopott átok kabátot.

Vicces, hogy jól nem látjátok mégis mindig róla szóltok,

Mi régen kialkudtuk vele a kilenc életes, trükkös dolgot.


(a halál)

Csitt te szőrös bolond, hallgass! Titok ez, bizodalmas.

Ne feledd, lélek kísérő vagy nem nagyképű hórihorgas!

Mi égre lennék én és a feladatom, ha minden jöttmentet,

Kizárólag kilencedik alkalommal bájos mosolyom igézhet!


(a halál)

Lét és nemlét ügyébe ne szólj bele, maradj vele némán,

Még itt hagyom neked mert ritka okosakat mond én rám.

Most megyek mert sok a dolog és kevés hozzá az idő,

De ne feledd egyszer mind lejár, még a kilenc is kelendő.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2023. április 22. 12:42

@Törölt tag:

Köszönöm szépen és örülök neki😊🙏

Törölt tag2023. április 22. 11:20

Törölt hozzászólás.