A legjobb dolog, ami nem kell

Egy angyallal randevúztam,

Esős, hideg Budapest délután.

Magam derékban törve meg,

Ámultam szépsége tavaszán.

Elvesztve magam teljesen,

Lelke simogatni való vonásain.

Mikor sokadszorra zuhantam,

Világába, suta dadogtam vágyaim.

Angyal, mint igaz, kedves felel:

"Nem lehetek az, ébredned kell."

"Agyam szereti szikrád s tüzed,"

"De szívem ingere erre nem jelel."

Hideg savba mártott forró acél,

Oly ismerős, pecsétes oklevél.

Úgy unszolnálak magammal,

Alázva kettőnk, koplalásaimmal.

Megszűkül a szó,

A nincs nem tovább osztható.

Szépséges keserű búcsú lepel,

Én vagyok, a jó dolog, mi nem kell.