A legforróbb nap

Aradi_Gabor•  2023. december 16. 07:47  •  olvasva: 63


A nap, udvar házában gyönyörködött éppen,

Ismert mindenkit - gondolta - jól és egészen.

"Lám itt a Föld, milyen szépen kék és kerek,"

"Rögtön csapok is neki egy jó kis napszelet."


"Na de kérem!” - szisszent a mérges bolygó,

"A szféráim érzékenyek, ne legyen ily bitorló."

"De fent hordja az orrát" - morgolódott a nap,

Mondta bántva - "Talán lenézi a sugaraimat?"


"Csillagom! Higgye el, eszem ágába sincsen,"

"Hiszen Ön nélkül, az Életnek értelme nincsen."

"De ha lenne olyan drága" - mondta vigyázva,

"Mind kettőnk miatt és néha földtávolba állna."


"Érzi Ön a tüzet" - epedte - "Amit ki bocsátok?"

"Koronám legforróbb pontja csak önről álmod!"

"Csak lassan a testtel, nem lesz ennek jó vége,"

"Emlékszik a jó csillagászaim figyelmeztetésre?"


"Úgy 3 milliárd év múlva, önben kifogy a szufla,"

"Hatalmasra nőve elpusztít mindünket halomra."

"A nap megette a földet, lesz az utolsó hír címe,"

"Én imádom önt, de ne siessünk a végzet elébe."


A nap, aznap óta szerény életet adó tartózkodó,

A Föld hűen követi körbe körbe a tüzes bókolót.

Mert tudja bölcsen, van az a nász mi jól lángoló,

De ez az ősi tűz, amivel játszani soha nem való.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!