A lánc

Forró nyári éjszaka, nyitott ablak s odakinn tücskök zenekara,

Hívja egymást a bálba az élet ölelkező boldogító akarata.

Odabent fehér lepedő, s párna takaró már a földön hever,

Itt is zajlik a tánc de a résztvevőket teljesen más cél terel.

A férfi nagyratör, világokat teremt és átrendez újra meg újra,

A nő az otthon melege a szeretet a fény társat keres az útra.

De céljaik most hasonlók, egymás karjába bújva keresik,

Az örömöt, eksztázist, gyönyört ahogy ma estére tervezik.

Áldott pillanat mikor a csoda nem akar múlni és marad,

Egyikük sem az érzést vadászta de néha a pillanat elragad.

S buján időről megfeledkezve vannak már egy ideje,

Mikor eljő az érzés, hogy valami fontosnak kell most történnie.

Egymásba feledkezve a férfi vezeti most a gyönyör táncát,

Két kézzel s ajkaival osztja bőkezűen izgató tanácsát.

A nőben tombol a tűz mi mindent messzire űz és elkezdi a vágtát,

Az ideg elektronok fortissimoja jő s markolja meg öröme okozóját.

Robbanás! Képek! A hideg s meleg ráz, artikulátlan hangok törnek elő,

Testén végig hullámzik az ősi lüktető teremtő erő.

Férfi elengedi és figyeli csodás ajándéka mámorító hatását,

Majd hirtelen ötlettel a le csengő dallamba új oktávot komponált.

S mint hullámlovas ki érzi a hullámok tökéletes ritmusát,

Hihetetlen pontossággal újra fel hergeli az épp elégig tüze impulzusát.

Robbanások lánca lassan formálódón képzödve görög,

Az extázis szinuszossá alakul és folyamatos láncban dübörög.

Hogy ne menjen és maradjon néha finoman változtatni is kell azért,

A kert minden gyönyörű résztvevője kap a fennmaradó dallamért.

Extáziában nincs idő tér gondolat csak képek eufórikus rohama,

A mosolygó rafinált lelkes boldog nyitott szemű karmester dala.

Amikor már úgy tűnik innen tényleg nincs út tovább,

Test a testnek feszülve már ő is a láncban áll inkább.

A gyönyör prizmikus világában minden mozdulat egy új vetület,

A szavak hasztalanok értelmük tartalmuk semmit sem jelenthet.

Valahol a mámor viharában egymásra talál a két szem sugara,

Megérti a két lélek hogy ez itt cserubok és angyalok mesterdala.

Eljő végül a közös vég s minden őrjítő mélybe hull, szédítő magasságba néz,

A lánc örök, mindenkiben benne él felfedezése új távlatokat igéz.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)