A lánc

Aradi_Gabor•  2022. november 19. 04:19  •  olvasva: 97

Forró nyári éjszaka, nyitott ablak s odakinn tücskök zenekara,

Hívja egymást a bálba az élet ölelkező boldogító akarata.

Odabent fehér lepedő, s párna takaró már a földön hever,

Itt is zajlik a tánc de a résztvevőket teljesen más cél terel.

 

A férfi nagyratör, világokat teremt és átrendez újra meg újra,

A nő az otthon melege a szeretet a fény társat keres az útra.

De céljaik most hasonlók, egymás karjába bújva keresik,

Az örömöt, eksztázist, gyönyört ahogy ma estére tervezik.

 

Áldott pillanat mikor a csoda nem akar múlni és marad,

Egyikük sem az érzést vadászta de néha a pillanat elragad.

S buján időről megfeledkezve vannak már egy ideje,

Mikor eljő az érzés, hogy valami fontosnak kell most történnie.

 

Egymásba feledkezve a férfi vezeti most a gyönyör táncát,

Két kézzel s ajkaival osztja bőkezűen izgató tanácsát.

A nőben tombol a tűz mi mindent messzire űz és elkezdi a vágtát,

Az ideg elektronok fortissimoja jő s markolja meg öröme okozóját.

 

Robbanás! Képek! A hideg s meleg ráz, artikulátlan hangok törnek elő,

Testén végig hullámzik az ősi lüktető teremtő erő.

Férfi elengedi és figyeli csodás ajándéka mámorító hatását,

Majd hirtelen ötlettel a le csengő dallamba új oktávot komponált.

 

S mint hullámlovas ki érzi a hullámok tökéletes ritmusát,

Hihetetlen pontossággal újra fel hergeli az épp elégig tüze impulzusát.

Robbanások lánca lassan formálódón képzödve görög,

Az extázis szinuszossá alakul és folyamatos láncban dübörög.

 

Hogy ne menjen és maradjon néha finoman változtatni is kell azért,

A kert minden gyönyörű résztvevője kap a fennmaradó dallamért.

Extáziában nincs idő tér gondolat csak képek eufórikus rohama,

A mosolygó rafinált lelkes boldog nyitott szemű karmester dala.

 

Amikor már úgy tűnik innen tényleg nincs út tovább,

Test a testnek feszülve már ő is a láncban áll inkább.

A gyönyör prizmikus világában minden mozdulat egy új vetület,

A szavak hasztalanok értelmük tartalmuk semmit sem jelenthet.

 

Valahol a mámor viharában egymásra talál a két szem sugara,

Megérti a két lélek hogy ez itt cserubok és angyalok mesterdala.

Eljő végül a közös vég s minden őrjítő mélybe hull, szédítő magasságba néz,

A lánc örök, mindenkiben benne él felfedezése új távlatokat igéz.

 

 

És a szórakó előadásában is… (almás)

 

És a szórakó előadásában is…(robotos)

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2022. november 20. 12:11

Törölt hozzászólás.

Aradi_Gabor2022. november 20. 12:01

@Törölt tag:

Hát onnan tudja drága kelta Sámánom, hogyha csak a blogra klikkel rá de nem kifejezetten arra versre akkor a blog áttekintésében látja az egész verset anélkül hogy valóban ráklikkelni a versre és így nem generál neki olvasás de meglátja hogy belefárad az új amire végighúzza és bele se néz. ellenben a versek áttekintésével ahol csak az első három négy sort kapja meg a versből a blog áttekintésével megkapja az egész blok tartalmát anélkül hogy generálna nézettséget.

Törölt tag2022. november 20. 11:43

Törölt hozzászólás.

Aradi_Gabor2022. november 19. 19:12

@Mikijozsa:

Hát Mikibá, az enyémek közül volt amelyiket bizonnyal a front átvonulást hozta meg. Mondták is a szülésznők, hogy az ilyenkor náluk túlórás időszak amikor jön a nagy vihar, mert nagyon sokan akik mára a gólvonalon állnak ilyenkor, azok mind be akarják fejezni a mérkőzést, egyszerre. 😊🙏

Aradi_Gabor2022. november 19. 19:08

@Törölt tag:

Ha már téma a téma, akkor had szóljon, de azért az kétségtelenül igaz, hogy a vers hosszával fordítottam aranyos az olvasottság mennyisége. Bár biztos vannak kivételek de, legalább is nálam, a szóbeli hasmenés nem vonzza a népeket.

Mikijozsa2022. november 19. 16:09

a hideg s a meleg konfrontálóik,
s megjön a gyerek ?)

Törölt tag2022. november 19. 15:47

Törölt hozzászólás.