A költészetét értelme

Aradi_Gabor•  2022. április 28. 06:44  •  olvasva: 117

Oh te Emberi kondíció!

Turbulenciáid mind dalolni való.

Szállni fennkölten kergetve a rímet,

Deríteni minden szürke sötét szívet.


S mi végre s hogyan van értelme ennek,

Szavaimmal megtölteni végtelen sok termet,

Pengetni szívhurokon kedves dallamot,

Örömmel tölteni meg lelket s napot?


Mond miért is tenné bárki ezt,

Világ bolondjaként kit szeretet nem ereszt.

Órákat lopva konok percekkel perelni,

S a világot állandóan jobbá szerelni.


Elmondom hát mi dal-szaval belül,

Mert makacs ez s akkor is ő marad felül.

Eszem láng óceánja szavakból képet rak,

Hogy jobban megértsen más szív dalokat.


Fekete-fehérből látassam ezerszint veletek,

S tudjátok dalaim nektek van mind értetek,

Mert viszem a zászlót fáklyát mikor kell,

Mert egyetlen faj létezik számomra te ember.


Nem csillogva meg veregetni saját vállamat, 

Önelégült torz bohócként nyalogatni magamat.

Nem borongós erkölcsi példát statuálni,

Megérteni, átérezni s támogatva szolgálni.


Szavaimnak mi más vég értelme legyen,

Minthogy lelkem lelkedhez bebocsátást kérjen.

Mert milliárdfélék vagyunk mi mindannyian,

S mégis összeköt minket az emberség mi mind bennünk van.



És a szórakó előadásában is…

 

 

 

Hasonló témában forgolódik még a:


 „Költői igazság


című szórakásom, ezt is ajánlom kedves figyelmedbe.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!