A király zöld macskája

Ha különleges vagy, különlegeset akarsz,

Királynak lenni már eleve különlegeset takar,

Hiszen születtél vagy akaratod terelted bele,

Akárhogy is, nem keveset törődnöd kellett vele.

Egy jó király, keveset csillog s hatalma nem fanyar,

Nem önmagáról szólva teszi csak mit akar,

De melyik dölyfös-pöfeteg erőszak gomba,

Kell, magát különlegességként mások orra alá tolja.

Puccos, struccos páváskodó bizarr bármi majom,

Csak másnak ne legyen, s birtoklása így hatalom,

Egyszeri csoda, és mint ilyen nem lehet soha önmaga,

Lelketlen rabságban övé, hol aranykalitka az otthona.

A birodalom egyik falujában alomnyi kiscica született,

És közöttük egy zöld bundában a különleges eset.

Híre gyorsan terjed, elér palotát, udvart és királyt,

Kire rátör a vágy, nélküle nem alhatik szemhunyást.

Katonákat küldd, tudassa a zöld macska csakis az övé,

Neki jár, senki másé nem lehet, mostantól és mindörökké.

A riadt bundás nem boldog, és kicsit sem barátságos,

Karmol, fúj, harap, tudtára adja mindenkinek ha nem világos.

Király megunva sok sebet, Tömjék ki! - kegyetlen és kemény,

Mert ezt teszi a hatalom azzal ki nem ért, s csak bábot remél.

De jó mese ez, valakik ellenálltak és a macska megszökött,

Azóta „Királyzöld macskának” hívják kibe kevés ész és szív költözött.