A horkoló hintaló

Verses mese

Hol volt, 

Hol nem volt csoda szó,

Élt a játék sorokban egy hintaló.

Gyönyörűen szép volt,

Sörénye szivárvány színű zászló,

Tudta magáról, hogy nem egy akárki Ráró.

Prüszkölte magas orral,

Hibátlan csoda vagyok, imádjátok!

Nem is igazán szerették ezért a többi játékok.

Egy éjszaka történt valami,

Mit végül valahára bölcsen belátva,

Neki is a kedves barátságosság lett a jó szokása.

Szokása szerint megint állva aludt,

Ám káplája a sok aznapi rángatástól meglazult,

Orrán levegő be burkoló, repedt trombitaként ki harsonult, horkoló!

Méltatlankodott is a sok játék,

Hogy lesz itt pihenés, holnap ki játsszék?

Az akciófigurák végül mind köré gyűltek, őt felébresztve a levegőbe lőttek.

Szólt az egyik okosan,

Paripa! Itt az a parancs hogy pihensz,

Vagy holnap a polcon maradsz, de nem lehet az is, hogy horkangatsz!

Én kérem, soha!

Tiltakozott, az nem volna szép!

Hanem tőlem teljesen szokatlan és nagyon ostobaság még!

Nagyképűségéttől megrökönyödött mindenki,

De ekkor hátulról apró hang szólt figyelmeztetőn neki,

Bocsánat, mondta Az én első magnócskám, a hangfelvételét vissza játszva bátorkán.

Piros is lett a szégyentől,

Szinte teljesen a szivárvány lovacska,

Belátta, hogy ő sem más mint más és lehet ugyanolyan csacska, horkolócska.

Oldalára feküdt, és az akciófigurák betakarták,

Bocsánatot kérve teljes barátságban aludt mindenki tovább,

És nem horkolt többet, nem büszkélkedett hanem boldogan bandázott és adta orrát alább.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)