A hang

Vagyok a hang mi a füledben ül,

Nem tudod hol találtál nem is érdekes,

De tudod jól, hogy engem senki keres,

Súgok beléd dolgokat ott legbelül.

Nem leszek jó barátod, hangom feszes,

Éjszaka zúgva dalolok neked ha kell,

Jó lenne már nélkülem igaz, erre felelj,

Megpróbálsz majd kizárni de felesleges.

Lelked sötét oduja várt, gyere hát belénk,

Én vagyok mind gondolatod is mi nem nemes,

Haragod önmagadra miattam szégyenletes,

Éld meg eltitkolt magad itt, a halott féltekén.

Ha beszélsz hozzám bolond vagy, ne tedd,

Tisztátalannak érzed jól magad tőlem,

Nem véletlen az én benned és te belőlem,

Hagyd a beszédet rám s talán egyszer elmegyek.